-Szóval már megint Valentín nap van-gondolta magában Sasu miközben egy újabb szivecskés meghívót tépett szét a csajok által szervezett "Valentín napi vigasságra".-Egyre undorítóbb dolgok lesznek itt .HIHETETLEN!! Naruto bezzeg elmegy merthogy Hinata meghívta...Blőááááááááá!!! Ki lenne képes azzal a csajjal elmenni akárhova is???? Egyáltalán akármelyik csajjal!!! Annyira béna az összes akit eddig ismerek!!! Persze lenne akivel elmennék... PFÚJJ!!! H mikre nem gondol az ember... alán kamaszododm (ez moindjuk elég gagyi magyarázat így 23 évesen...) Nah mind1 talán benézek h ne tűnjek "Jeges szívűnek" (bőááá) és h boldogítsam sakurát meg a többi idiótán vihogó libát... Meg h Narutonak ne legyen min csamcsognia...-és azzal Sasu elindult h megnézze milyenre sikerül a "party".

*

Mikor belépett az ajtón máris megbánta h eljött! Rózsaszín szivecskék meg fagyöngyök...(az egyik alatt Temari és Shikamaru falja egymást!) Meg minden ilyen undorító Valentín napi dolog!! Sasu már öklendezik és épp elindulna kifelé, amikor Saku (rózsaszín kivágott cuccban) odatipeg hoozá.
-JAAAJJ Sasuke-kun annyira jó h eljöttél!!!!!!!!!!!!!!-Kiált fel és a fiú nyakába veti magát. " nah ez rosszul kezdődik" gondolja Sasu.
-MIIIIIIIIIIIII??? SASUKE-KUN TE ELJÖTTÉL???????-Ordít át a terem túlsó végéből naru. Majd odasúg valkihez, akit Sasu nem lát. De hirtelen furi érzés fogja el... (jók a "női" megérzései)

*

 Elindult Naru felé h megnézze ki az a titokzatos idegen... Már izzad és nagyon ver a szíve... Van egy tippe de:"FÚJJ Nehogymár ilyenekre gondolj!!! Ő csak nem izgat fel ennyire!!! De mi van ha mégis!!! ÁÁÁHHH akkora egy perverz vagy!!!!!!!" Szóval eléggé parázik... Mikorra odaér Naru már elkeringőzött Hinivel a terem másik vége felé ("mióta tud ez táncolni???) viszont Saku hűséges kutya módjára lohol mögötte és furcsa várakozással figyeli minden mozdulatát. "Mindenki annyira furcsa! Csak bámulnak de nem szól hozzám senki sem! Ráadásul olyan miontha elhúzódnának előlem!!! MI ÜTÖTT MA  MINDEKIBE??!!"

*

Mikor odaért nagyot ugrott a szíve! "Nem hiszem el!!! Pont Ő????!!!! De hát h kerül ide??"
-Nocsak! Az én Bolond Kicsi Öcsém!! Nem hittem volna h eljössz Sasuke...
-MI A FASZOMAT KERESEL ITT??? Van még merszed idetolni a képedet????
-Nyugodj meg Sasuke-kun!!!! Csak azért jött h kibéküljetek!!-nyugtatgatta Saku.
-SZERINTED KÉPES LENNÉK VELE VALAHA IS KIBÉKÜLNI SAKURA???!!!-Sasu már teljesen ki volt akadva. És nam csak Itchi miatt! "Miért?? Miért van itt?? Miért van itt Ő??? Miért van itt pont most Ő???" Hanem azért mert pont Itachi az akire számított... Vagy nem számított  de remélt... "Miért pont Ő????!!!" Megkövülten bámulta a bátját.
-Figyu öcsi elmegyünk egyet sétálni és megbeszéljük az egészet oké??
-Veled nincs mit megbeszélnem!!-fakadt ki sasu és elrohant.

*

Sasu otthon ült, átkarolta a térdét és úgy meredt maga elé. Hirtelen kopogtattak... Nem kelt fel, nem nyitott ajtót. Ekkor hirtelen fekete lángok csaptak a magasba. Sasu megijedt de csak akkor hőkőölt hátra mikor meglátta Itachit az ajtóban.
-Mit akarsz már megint?? Azt h félholtan vigyenek a kórházba mint legöbb találkozásunk után??-kérdezte Sasu halkan letört hangon.
-Nem. Csak kibékülni szeretnék veled öcsi...
-Ezt ugye te sem gondoltad komolyan?!!
-De, ami azt illeti nagyon komolyan gondolom... És szerteném ha megbocsátanál nekem Sasuke... 
-És miért?? Hogy aztán majd megint lerombolj mindent?? Én bíztam benned! Én felnézetem rád!!!(PFŰŰ de nyálasra sikerült szöveg-by Aiko)-Sasu már ordít.
-Tudom öcsi, tudom! És hidd el nagyon sajnálom! Tudom furin hangzik, de nekem is hiányoznak anyuék!!-erre a mindígkemény szívű Itachi sírva fakadt...

*

Sasu odament Itachihoz és megölelte... Itachi furin nézett rá, de jó esett neki Sasu közelléte... Ott áltak perceken kersztül sírva, ölelkezve()a szoba közepén.
-Annyira szeretlek öcsikém-ondta teljesen elérzékenyülve Itachi.
-Én is szeretlek bratyó! Nem is tudod mennyire!
-Évek óta várok az alkalomra Sasuke, h megmondjam ezt neked!-Itachi kibontakozott az ölelésből, de még mindíg a karjában tartotta Sasut. Sasuke kicsit ideges volt. Nem tudta hogyan mondja meg neki. De nem kellett sokat gondolkodnia, ugyanis Itachi föléhajolt... mélyen a szemébe nézett... és pár másodperc múlva már:... Csak áltak és smároltak majd (hamár valentín nap van nehogy kimaradjon)... Szóval mindenki érti... (aki nem az még kicsi ehhez)...

És h teljes értékű legyen a mese:

Boldogan éltek amíg meg nem haltak!!

Szép álmokat gyerekek...